Lehet, hogy a véremben van a szappanfőző mesterség?

.
Kutatom a szappannal kapcsolatos emlékeket, történeteket, írásokat, és mire bukkantam... A Miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványainak egyikében olvastam a következőket:

"Szappanfőzés.
Kevésbé általános női munka. Ehhez szaktudás kellett, amivel nem bírt minden asszony. A szappant főleg disznóölés után megmaradó zsiradékból, kényszervágásra került, vagy elhullott állatból és napraforgóolajból főzték. Napraforgót senki sem termel egyénileg, a szappanfőzéshez szükséges marószóda nem kapható, a szappanfőző portól idegenkednek, így sok oka van annak, hogy megszűnt a szappanfőzés. Igaz, hogy lassan kikopnak a vászonfélékből is, amiknek mosásához szappan kellett.
Az utolsó híres szappanfőző a ma is élő FEDOR Józsefné volt."

És hogy ez miért olyan izgalmas? Mert (anyai) nagymamámat FEDOR Veronikának hívják.
Az írás hegyaljai emberekről, falusi nőkről szól, és nagymamám onnan származik, Erdőhorvátiból.
(Én Sárospatakról.)

A szívem is hevesebben ver a gondolattól, hogy talán nem véletlen, hogy szappanfőzés lett a szenvedélyem!
Talán családi örökség. Lehet, hogy ősi szappanfőzők leszármazottja vagyok?

Nagymamám mesélt pár hónapja róla, hogy az édesanyjával főztek szappant, amit aztán eladtak a boltjukban.
És hogy lúgért Tokajba kellett mennie a dédnagyanyámnak (akit sajnos nem ismertem).

Szeretném ezt a szálat felkutatni, vajon volt-e a családban több szappankészítő is, és van-e hagyománya ennek a mesterségnek a családban.


Forrás:
Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965) 
32.
Szűcs István: A falusi nők helyzetének változása három nemzedéken keresztül (205. oldal)