Szappan-mese

.
A gyerekek szeretik azokat a meséket, amiket a szüleik csak úgy, könyv nélkül mesélnek nekik. Egyik délután, míg kislányom aludt, gondoltam egyet, és költöttem én is egy mesét, aminek persze szappan gyerekek a főszereplői :)
Jankának tetszett, és várja a  folytatást :)

Hát íme a mese :)

Szappanbuborék

Szappan Micinek nem jött álom a szemére.

Minden gondolata a holnapi szappanbuborék verseny körül forgott. Minden áron le akarta győzni Szappan Fricit. Mert nem akármilyen verseny volt a szappanbuborékfújó verseny!
Azt  gondolnátok ugye, hogy buborékot kell fújni, minél nagyobbat, minél többet?
Nem, nem. Egyetlen szappanbuborékot kell fújni, amire aztán fel kell pattanni. Bizony! Meglovagolják a buborékot! Aki messzebb jut a buborék-paripával, az nyeri a versenyt, ő lesz a buborék-király.
Ezen morfondírozott Szappan Mici...majd egyszercsak elaludt.
Reggel aztán izgatottan ugrott ki ágyából. Felöltözött, megette a mákos kalácsot, megitta a habos kakaót. Hóna alá kapta a buborékfújót, és vidáman szaladt ki a kamilla-rétre. Ott várta már izgatottam kis pajtása, Szappan Frici.
A versenyt Rigó Jenő indította egy nagy füttyel.
Éééés Mici, Frici fújtak egy-egy hatalmas szappanbuborékot. A buborékok szivárványszínben pompáztak.
Mici hamar rápattant, s máris felemelkedett a levegőbe. Frici lemaradt, nehezen tudta utolérni a fürgén szálló buborékját. De sikerült, ráugrott, s máris Mici nyomában volt.
Segített nekik a kis Szellő, aki fújta a buborékokat, ahogy csak tőle tellett. Repültek a rét felett, magasan.
Vitte őket Szellőcske. Egyszercsak a tó felé értek. Mici buborékja hirtelen kipukkadt. Mici zuhant lefelé, egyenesen bele a vízbe. Nagyon megijedt Szappan Mici, hiszen ő egy kis szappan volt. És ugye tudjátok,
hogy a szappan a vízben elkopik, elolvad? Mici kétségbeesetten kiabált segítségért.
Látta ezt Szappan Frici, és Szellőcske segítségével a tó partjára kormányozta buborékját. Mire Frici földet ért, Mici belepottyant a tóba és elmerült. Frici tudta, gyorsan tennie kell valamit, ha nem akarja elveszíteni kedves barátnőjét. Talált is hamar egy szalmaszálat, amit benyújtott a vízben kapálózó szappanlánynak.
Mici ijedten kapkodott kezeivel a szalmaszál felé. Sikerült benne megkapaszkodnia.
Frici húzta erősen, és egy nagy lendülettel kirántotta cimboráját. Mici szája, orra tele volt vízzel, alig kapott levegőt, zihált, prüszkölt. Frici megtörölgette a parton talált puha lapulevéllel. Mici megnyugodott. Megmenekült a veszélytől.
A barátja megmentette. Hálásan pislogott Fricire. Frici megkönnyebbült sóhajjal ölelte meg Micikét.
Közben úgy eltelt az idő a szappanbuborék lovaglással, hogy beesteledett. Tudták, hogy sötétben nem találnának haza, keresniük kell egy éjjeli pihenőhelyet. Elindultak hát kézenfogva az erdő felé.
Útközben furcsa ijesztő zajokat hallottak, összerezzentek a bagoly huhogásától, az ág reccsenésétől. De egymásnak sem valloták be, hogy bizony félnek.
Ahogy mentek, egyszercsak a fák között pislákoló fényt vettek észre, elindultak hát abba az irányba.
Amint közel értek a fényhez, látták, hogy három kismackó ül egy tűzrakás körül. Mind a hárman gurultak a nevetéstől. Azt játszották ugyanis, hogy bekenték egymás pofáját hamuval, amitől aztán úgy néztek ki mint az ördögök, s nagyokat kacagtak egymáson.
Ahogy közelebb ért hozzájuk Mici és Frici, nagyot roppant lábuk alatt egy faág, és a zajra felkapták fejüket a mackógyerekek. Meglepődtek, ki járkál az erdőben ilyen késő este. Frici és Mici elmondták, hogy menedéket keresnek éjszakára, ahol reggelig pihenhetnének, hogy aztán másnap megtalálják a hazavezető utat.
A mackók barátságosan fogadták a szappan gyerekeket, és bevonták őket vidám kis játékukba.
Kis idő múlva már Mici és Frici is tetőtől talpig feketéllett a rájuk kent hamutól.
A sok nevetéstől, hancúrozástól elfáradva egy nagy fa odvában találtak maguknak alvó helyet, és összebújva a 3 kismackóval jóízűen aludtak mindnyájan reggelig.