Hosszú évekig úgy gondoltam, jobb mindent megvenni a boltban, jobb szakembert hívni, ha valamit meg kell csináltatni a ház körül, jobb hozzáértőkre bízni magunkat.
Aztán megszületett Janka lányom, és rájöttem, hogy tudok főzni, sőt szeretek főzni. Eltelt egy kis idő, míg elhittem magamról, nem olyan ördöngősség pogácsát sütni, és szilvás gombócot gyúrni, igenis képes vagyok rá. Mostanában azt veszem észre magamon, hogy korábban lehetetlennek hitt feladatokra vállalkozom, s teszem azt a legnagyobb lelkesedéssel. Izgatottan glettelem, s festem a falat, megnyugtat, kikapcsol ha lecsiszolom a konyhabútoromat, és alig várom, hogy végre lefesthessem szép vörös lazúrral, majd gyönyörködhessek a megújult konyhámban, a saját munkámban.
Sokminden történt, s történik velem az elmúlt egy év óta, sok újat tanultam és tanulok most is, és nemhogy elfáradnék ezektől, még szívom magamba az új tudást, az érzést, hogy KÉPES VAGYOK RÁ.
A szappanos szenvedély is hatalmas erővel tört be az életembe, új értelmet, célt adva. Tele vagyok tanulni vágyással, tervekkel, reményekkel, örömmel és energiával. Tele hálával, hogy ezt az utat megtaláltam.
KÖSZÖNÖM!
